"Elképesztően színes volt a tömeg. Rengeteg ember volt a csarnokban; nem tudom megmondani, hány ember befogadására képes a stadion, de biztos sokra.
Az egyik biztonsági őr megkérdezte, hogy segíthet-e megkeresni a helyünket, mondtuk, hogy igen, szóval elkezdett vezetni minket egy keskeny folyosón a tömegen keresztül.
Így legalább volt lehetőségünk megbámulni az embereket. Természetesen voltak egy csomóan, akiknek a homlokára volt írva egy-egy Jonas tesó neve, de minden második embernél láttunk transzparenst is. Némelyiken nagyon kedves feliratok voltak, de volt pár, amit erős túlzásnak véltem. Szinte mindenkinél volt fényképezőgép vagy telefon, páran már most videóztak és képeket csináltak egymásról/a csarnokról/a tömegről.
Alapjáraton eléggé sötét volt a "helyiségben", gondoltam, azért, mert fenomenálisra akarják majd a tesók érkezését. Újra bukfencett vetett a gyomrom; ááá, már biztos, hogy itt vannak valahol a színfalak mögött és öltöznek vagy tartanak egy utolsó mikrofonpróbát.... Áááá.
Amikor közelebb kerültünk a színpadhoz, láttuk, hogy ugyanúgy van megcsinálva az, mint a Jonas Brothers: The 3D Concert Experience-ben, szóval klassz volt nagyon. Ugyebár, a koncertfilmben volt egy ilyen kifutó a színpadról, itt is volt olyan. És bár mi nem tudtuk, a kifutó első sorába kaptunk jegyet, ami hihetetlen klassz, mert oda a srácok egy csomószor ki szoktak jönni, sőt a filmben Joe még be is hajtotta a fejét a tömegbe...
Az őr odakísért minket egészen a helyünkre, felajánlott két palack vizet.
- Köszönjük szépen, de van nálunk - utasítottam el, persze angolul.
Az őr bólinott, majd elment.
Nem sokan voltak még az első sorban, de hamarosan megérkezett a nagy tömeg, és háromnegyed hatra már nyomorogtunk szinte. De ott álltunk közvetlenül a színpad mellett, ami a mellkasunkig ért, tehát pont kényelmes volt.
Emesével gyorsban csináltunk néhány közös képet, lefotóztuk a színpadot meg a tömeget is. Hihetetlenül izgatottak voltunk.
Öt óra ötvenöt perckor aztán az előzenekar, a nevére már nem emlékszem, de benne volt a "night" szó, elkezdett játszani. Uramatyám, akár a 3D koncertben! Mi van, ha most is olyan bigyón jönnek ki, mint akkor?
Amint a karórám számlálója hatra váltott, egyszerre sikítottunk fel Emesével. Ez azonban most valószínűleg nem zavart senkit, ugyanis mindenki ezt tette, még néhány fiú is, akik mögöttünk álltak. Emese gyorsan előszedte a kevines tábláját, amit készített, és kitette a színpad szélére, készenlétben. Én nem csináltam ilyet, de nem bántam meg, mert nem akartam fogni, amikor a tesókat nézem. Videózni sem terveztem, ezt is Emese vállalta be.
Hat óra nulla három. Ezt még nem nevezném késésnek, mert hát lehet, hogy csak az én órám siet. A tömeg sikoltozásába azonban vegyült egy kis méltatlan morajlás is, ebből arra következtettem, hogy pontosan mutatja az időt.
Pontban hat óra hét perckor elhallgatott az előzenekar, meghajoltak és kimentek hátul. Nem a zenekarnak, sokkal inkább az ígéretnek, hogy mindjárt kezdődik a koncert - annak szólt a nagy ováció, amit kaptak.
Kicsit csendesebb lett a tömeg. De csak egy hajszálnyit. Pontosan hat óra tíz perckor egy alak jelent meg a díszlet mögül.
Joe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése