Az egykori testőrükkel, Big Rob-bal. Nézd Nick cuki kis arcát! Júúúúúj. Újra beleszerettem.
Oké, térjünk a lényegre: ma szeretném elmesélni neked a tegnapi, hétfői napomat, az első napomat a színház után. De részletesen, mert ilyet még sosem csináltam.
Szóval reggel csigalassúsággal készültem, gondoltam, hova siessek? Emese nem velem jött ma iskolába, mert meg kellett várnia valamit a Facebook-on reggel háromnegyed nyolckor (? én sem értem), így épp csak beesik csengetésre. Reméltem, hogy az igazgató elkapja (hihii.. gonosz voltam).
Éppen csak beestem háromnegyedre, de a diri már ott állt a kapuban, és fenyegetően mosolygott, miközben kikerültem. Nyeltem egyet és ránéztem az órámra. Hét óra negyvenöt perc, 0:01 másodperc. Ezek szerint az ő órája késik, mert ha úgy járna, mint az enyém, ezért az egy másodperces késésért tuti biztos, hogy elkapott volna.
Első óránk biológia volt, lecuccoltam az első padba - tapasztalat, hogy a tanár NEM az első padban ülőt, hanem az utolsó helyet elfoglaló diákot mustrálja. Hidd el nekem.
Pontban csengetésre beesett a drága Emese, éppen jókor, mert már kezdtem szétunni az agyam.
Megérkezett a kissé öreg és szenilis (hozzáteszem, szörnyen rossz) biosztanár is, kezdődhetett az óra. Ildi néni közölte, hogy dogát írunk az emésztőrendszerből. Hajjajj, ez aztán nagy egyes lesz... Hamar beadtuk mindketten. De aztán unatkozni kezdtünk, szóval akasztófáztunk... a padon.
- Lányok, tisztítsátok le gyorsan! - sápítozott Ildi néni.
- Mindjárt, csak még befejezzük a játékot - felelte Emese, miközben zavartalanul folytattuk a játékot, amit Ildi néni is figyelemmel kísért, de nagyon furcsa arccal, szóval szerintem azon tűnődött, hol lehet a rég elvesztett tekintélye.
Szünetben fent maradtunk a teremben, a fiúk szórakoztatták az osztályt. Nos, állítólag Sanyika telefonján vannak... khmm. Bizonyos felvételek, amiket a fiúk röhögve néztek végig, de mi, lányok, inkább oda se mentünk.
Történelmen nem volt a tanárunk, mert elkapott valami járványt, helyette a kibírhatatlan könyvtárosnő jött be megtartani az órát. Erzsi néni tipikus könyvtárosnő; ha meglát egy gyereket, ahogy gyaláz egy könyvet, jobb esetben ráfúj (?), rosszabb esetben lecsapja a lurkót.
Amúgy, mielőtt felvetődne benned a kérdés, hogy miért bácsizom és nénizem a tanárainkat, közlöm, hogy ez nálunk megszokás.
A hitleri Németországot ismételtük a tanárnővel.
- Épp most olvasom... - osztottam volna meg az osztállyal valamit, de a szavaimat félbeszakította egy óriási nevetés. Mint utólag kiderült, Törcsi beletett egy tököt (igazi tököt, ilyen kicsit, nem tudom, azt hogy hívják) a gatyájába, és azzal szórakoztatta a népet, hogy mennyire kidudorodik. Szörnyen vicces... - Szóval éppen most olvasom Anne Frank naplóját, és hihetetlen, milyen zsidótörvények voltak. Például...
- Például egy zsidó sem hallgathatott Jonas Brothers-t - nyögte be Sándor, mire mindenki szakadni kezdett. Szikrázó szemmel néztem rá, majd visszafordulva az érdeklődő könyvtéroshoz, folytatni kezdtem a beszámolót.
Az ezután következő három óra (matek, angol és nyelvtan) abszolút eseménytelenül telt, erre nem is pazarolnék több szót.
Utolsó óránk tesi volt, és miután az erőszakos és agresszív Klaudia a másik osztályból a pofámba dobott egy gumilabdát (auu), ki is csengettek, mi meg lecsattogtunk az öltözőbe.
- Péntek, az én napom - énekeltem égő fejjel, elfeledkezve arról, hogy hétfő van...
- A kedvem az estére hangolom - folyatta Alina, akit láthatóan nem érdekelt eme tény.
- Én inkább a holnapra - sóhajtotta vágyakozva Móni. - Megyek a barátnőmhöz majd.
Mondjuk, őt senki sem kérdezte, de mindegy.
Hát, nagyjából ennyi történt ma, itthon mindig olyan eseménytelenül megy az idő."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése